1.rész
Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. Reggel 6:30-kor keltem, gyorsan felöltöztem, fogat mostam, és mentem is le reggelizni. Anya nagyban
telefonált nem tudom hogy kivel. Gondoltam meg várom míg lerakja bár ne tettem volna ugyanis apu volt az. Oh majd el felejtettem a nevem Alice
Elwood .Nincs testvérem (bár néha nem ártana egy velem egykorú vagy 1,2 év korkülömbség beli lány tesó). A szüleim elváltak. Én és anyu Londonban élünk.
Nah de térjünk is vissza a jelnbe.
-Kicsim.-mondta anyu. Egy kis szünetet tartott és belekezdett.-Apádal azt bezséltük hogy odautazunk egy kis időre.
-Hogy mi?? Soha nem érdekeltem most meg azt akarja hogy odautazzunk?? –akadtam ki-Én nem megyek!!-mondtam.
-De muszály mert van egy dolog amit már rég elakartunk mondani neked.
-És mégis miaz??
-Az hogy van egy egy …….. ikertestvéred.
-Mivan??? Ugye most csak viccelsz??-most még jobban kiakadtam de egyben örültem is.
-Nem kincsem nem viccek és azért megyünk oda hogy megismerjétek egymást.- mondta higgattan anyu.
-És miért választottatok el minket?? Hm??
-Mert apádnak és nekem is így volt a legjobb.De akkor jösz??
-Mikor indulunk?És hova?És meddig??
-Holnap reggel 04:55-kor indul a repülő Dublinba. És 2 hétig leszünk ott.
-Rendben anya.Akkor én… most…megyek suliba.-mondtam
-Oké de siess haza majd edzésről.
-Rendben. Szia anya!
-Szia.
Hát ez csúcs van egy ikertesóm és most meg elmegyünk Dublinba 2 hétre ennél jobb se lehetne.-mindtam magamba miközben mentem Sisihez. Ő a legjobb barátnőm sülve főve együtt lógunk. De nagyon féltem hogy kiakad ettöl a hírtől. Hát a gyanum beigazolódott.
-Szia Sisi!!
-Szia Ali.
-Mizu?-kérdeztem miközben tövább mentük a suli felé.
-Semmi. Anya megint kiakadt a 2-esen. Veled?
-Hát….-kezdtem bele.Ettől féltem a legjobban.- Elutazunk apuhoz 2 hétre.
-Hogy mi??-akadt ki az lb-m
-Igen. És a legjobbat még nem is mondtam kiderült ….. hogy..van….egy …..ikertesóm.
-Ööö.Hogy mii? Ez nekem túl sok egyszerre és mi lesz a holnapi szülinapi bulimmal?
-Ahj nem hiszem el hogy neked csak a bulid a legfontosabb.-mondtam szinte ordibálva az utcába szinte mindenki minket nézet.
-Jó jó igazad van. De siessünk mert mindjárt kezdődik a tanítás.
2.rész
Első óra biosz.Az még el is megy valahogy. Második óra matek. na ez az a tantárgy amit bármenyire szeretnék nem megy. Harmadik óra föci. Negyedik tesi. Ötödik töri. Hatodik töri. Csodák csodályára vége a sulinak kezdődik a nyár. Most olyan Happy vagyok de nem maradt ez sokáig így.
-Nah akk jössz edzésre? –kérdezt Sisi.
-Persz. Egy jó darabig ez az utolsó edzés ki nem hagynám.
-Na azért! De sietni kéne mert egy fél óra míg öltözöl ha ott vannak a többiek!
-Hékás tudod hogy olyankor muszály beszélnem!!-mindtam miközben rohantunk az öltözőbe.
-Sziasztok!!- köszöntünk Sisivel egyszerre.
-Hello.- köszöntek a többiek.Én még gyorsan végigöleltem mindenkit és rekord idő alatt átöltöztem.
-Azta jó gyorsan kész lettél!- örvendezett Sisi hogy most nem késünk floorball-ról.
-Nah de menj már és vedd ki az ütőket!
Mikor vége lett az edzésnek villám sebességgel rohantam öltözni mert még össze kellet otthon pakolnom a cuccaimat.
-Na most mér siecc enyire?
-Bocsi Sisi de még össze kéne pakolnom.
-Jah hogy innen fúj a szél??!!
-Ne csináld már!! Én sem örülök hogy itt kell hagyjalak.-szomorkodtam.-Télleg nincs kedved átjönni és dumcsizni miközben pakolok?
-De van csak akk gyorsan hazamegyek és szólok anyának.-mondta Sisi nagyon boldogan.Egy fél óra alatt már nálunk voltunk é maxon hallgattunk mindenféle zenét miközben pakoltam.Hamar eljött az este és elbúcsúztam Sisitől.
-Akkor majd 2 hét múlva talizunk és bulizunk egy jót-próbáltam valahogy felvidítani Sisit.
-Rendben de igérd meg hogy ott nem lesz nálam jobb barátod.
-Igérem.
-Oké akkor szia.
-Szia.-már nagyon álmos voltam úgyhogy felmentem aludni. Reggel 03:00-kor keltem vagy inkább kiestem az ágyból. Gyorsan felöltöztem közben azon gondolkodtam hogy vajon milyen Dublin.
-Jó reggelt kicsim.- nyitott be anyu.
-Neked is.-mondtam és már a fürdőben mostam a fogam. Elég hamar kész lettem 45 perc alatt.
-Anya kész vagy??-ordítottam be any szobájába.
-Igen. Már mehetünk is csak hívok egy taxit.-a taxi 10 perc alatt ideért és 15 perc alatt már a repülőtéren voltunk.Amikor 2 hü*e gyerek körülbelül velem egyidősek nekem jöttek. Furák voltak mert kapucniban és szemüvegben voltak.
-Áuuuuu
-Ó nagyon sajnálom-mondta az egyik miközben a kezét nyújtotta hogy felsegítsen. Nagyon hasonlított a 2 srác gondolom ikrek voltak.
-Semmi baj.-mondtam és feláltam. Ekkor bemondták hogy a Dublinba induló gép hamarosan indul. Kérjük ha még nem tették száljanak be.
-Hát akkor mi megyünk.-mondták egyszerre.
-Oké.Sziasztok-mondtam és még mindig nem fogtam fel hogy mi történt.
-Jaj kicsim végre hogy megvagy.- szólt anya.
-Anya 9 nap mulva 18 leszek nem vagyok már olyan kicsi.-mérgelődtem
-Jó jó tudom de menjünk száljunk fel a gépre.
-Rendben.- és nem fogjátok elhinni de az a két srác ugyan arra a gépre szált fel mint amire én.
-Az egyik kiszúrt és odajött hozzám.
-Szia teis Dublinba mész?-kérdezte a nemtudom hogyhívják.
-Szia. Igen. De téged hogy is hívnak?
-Edward. És téged?
-Alice. De a barátaimnak csak Ali.
-Szép neved van.
-Köszi.-nem tudtam mást kimondani.gondolom erre elpirultam mert nagyon mosolygott.
-Most mennem kell de megadod a teló számod?
-Persze.-mondram és telószámot cseréltünk.
3.rész
3.rész
3.rész
3.rész
Gyorsan eltelt az idő, amíg felszálltam anyával a gépre. Nagyon izgultam, mert apát csak 1 éves koromban láttam és már nem emlékszem rá Egyébként is nem nagyon szeretem, mert soha nem hívott fel hogy boldog szülinapot vagy ilyenek, mindig csak anyával beszélt.
- Kicsim ugye nem haragszol apádra?
- Nem haragszom rá. - mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Nem mondhatom meg anyának hogy mit is érzek valójában.
- Rendben. Pár óra múlva Dublinban leszünk. Nem szeretnék csalódni benned.
- Rendben anya!- Nem volt túl sok kedvem csevegni most, hisz nagyon fáradt voltam.
- Anya! Lehetne, hogy most nem beszélünk apáról, se másról? Szeretnék pihenni. - mondtam egy kicsit idegesen.
- Persze, de azért még nem kéne így beszélned velem. - mondta anya. Egy kicsit besértődött ezen, de szokott ilyet. Ilyenkor nem foglalkozok vele.
- Sajnálom. - mondtam és pár perc múlva már aludtam is.
Nem sokkal később anya bökdösésére ébredtem.
- Kicsim! Mindjárt földet érünk.
- Oké. - Hát nem voltam nagyon feldobva. Csak egyvalaminek örültem. Annak, hogy van egy testvérem és vele találkozok. Na, meg itt van Edward. Nem estem bele, elvégre csak egyszer találkoztunk. Igaz, elkérte a telefonszámomat. Mire felocsúdtam már le is szállt a gép.
- Nézd kicsim! Ott van apa. - mondta anya nagy lelkesedéssel. Próbáltam én is ilyen lelkes lenni. Elvégre mégiscsak az apám.
- Sziasztok! - köszönt apa.
- Szia, apa! - köszöntem.
- Hogy vagy? - kérdezte apa. Ezen meglepődtem. Úgy kérdezte, mintha minden nap találkoztunk volna.
- Jól. De mehetnénk? Nem vagyok túl jól. – muszáj volt valamit kitalálnom, mert ez furcsa volt ez a helyzet és mellesleg az ’ikertesómat’ se láttam sehol.
- Persze. Erre gyertek, itt van a kocsim. Bella a kocsiban vár. - erre értelmetlen fejet vágtam. Most akkor ő az ikertesóm, vagy apa barátnője, vagy ki?
- Tudod kicsim, a testvéred. - mondta anya.
- Igen persze. - legalább most már tudom a nevét. Az az igazság hogy belül reszkettem, mert még nem láttam a tesóm és féltem, hogy mit fog szólni hozzám. Anya kinyitotta az ajtót mire én egy ugyanolyan kinézetű lányt pillantottam meg, mint én. Tudtam hogy ikrek vagyunk de hogy egypetéjűek, azt nem. Na meg akkoris furcsa, hogy az ember 18 év után szembekerül a „másik felével”.
- Szia, Alice. - köszönt Bella.
- Szia, Bella. Szólíts csak Ali-nek.
- Rendben. - eközben anya is beült és köszönt Bellának. Egész út alatt csendben voltunk. Elég hamar apáék házához értünk.
- Wow! –csak ennyit bírtam mondani. Óriási volt a ház.
- És még nem láttad az udvart. - mondta Bella. Mihelyst bementünk megszólalt a telefonom Edward volt az. Furcsa, hogy máris felhívott. Gyorsan arrább csoszogtam, nehogy meghallják kivel beszélek. Nem nagyon szeretem, ha valaki telefonálás közben mellettem van.
- Szia. Edward vagyok.
- Szia, Edward. Hogy vagy?
- Jól. De azért hívtalak, hogy lenne-e kedved találkozni velem? - Te jó ég! - mondtam magamban.
- Persze.
- Akkor megmondod a címed? Mert akkor holnap elmehetnénk sétálni.
- Oké. - megmondtam a címünket és elköszöntünk egymástól. Nem lehet igaz, hogy beleestem egy teljesen idegen fiúba.
- Ki volt az kicsim? - kérdezte anya. Nem mondhatom meg neki, hogy Edward volt az, hisz nem is ismeri őt. Amúgy sem volt ott, amikor Edwardnak megadtam a telefonszámom.
- Á, csak Sisi volt, hogy megérkeztünk-e.
- Rendben.
- Jah és apa melyik lesz az én szobám? – Hát, kicsit hozzá kell még ehhez szoknom, hogy egy jóformán idegent hívok apának.
- Megmutatom én. - lelkesedett Bella. - Az emeleten, az enyém mellet van. - miközben ezt mondta, elindultunk felfelé a lépcsőn.
- Kivel beszéltél? Mert láttam rajtad, hogy nem azzal a Sisivel vagy kivel. Persze csak akkor mondd el, hogyha el akarod mondani.
- Tudod a reptéren nekem jött két srác és az egyiket úgy hívják, hogy Edward. Vele beszéltem. - meséltem miközben megálltunk.
- Ez lesz a te szobád. - szólalt meg Bella. Amikor kinyitotta a szoba ajtaját szinte lefagytam.
- Ó, bocsi a poszterekért. – mondta, de én még mindig lefagyva álltam. – Héj, hahó! Föld hívja Ali-t4
- Ez a két srác jött nekem! Csak ők napszemcsiben voltak! – mutattam a poszterekre.
- Kicsim ugye nem haragszol apádra?
- Nem haragszom rá. - mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Nem mondhatom meg anyának hogy mit is érzek valójában.
- Rendben. Pár óra múlva Dublinban leszünk. Nem szeretnék csalódni benned.
- Rendben anya!- Nem volt túl sok kedvem csevegni most, hisz nagyon fáradt voltam.
- Anya! Lehetne, hogy most nem beszélünk apáról, se másról? Szeretnék pihenni. - mondtam egy kicsit idegesen.
- Persze, de azért még nem kéne így beszélned velem. - mondta anya. Egy kicsit besértődött ezen, de szokott ilyet. Ilyenkor nem foglalkozok vele.
- Sajnálom. - mondtam és pár perc múlva már aludtam is.
Nem sokkal később anya bökdösésére ébredtem.
- Kicsim! Mindjárt földet érünk.
- Oké. - Hát nem voltam nagyon feldobva. Csak egyvalaminek örültem. Annak, hogy van egy testvérem és vele találkozok. Na, meg itt van Edward. Nem estem bele, elvégre csak egyszer találkoztunk. Igaz, elkérte a telefonszámomat. Mire felocsúdtam már le is szállt a gép.
- Nézd kicsim! Ott van apa. - mondta anya nagy lelkesedéssel. Próbáltam én is ilyen lelkes lenni. Elvégre mégiscsak az apám.
- Sziasztok! - köszönt apa.
- Szia, apa! - köszöntem.
- Hogy vagy? - kérdezte apa. Ezen meglepődtem. Úgy kérdezte, mintha minden nap találkoztunk volna.
- Jól. De mehetnénk? Nem vagyok túl jól. – muszáj volt valamit kitalálnom, mert ez furcsa volt ez a helyzet és mellesleg az ’ikertesómat’ se láttam sehol.
- Persze. Erre gyertek, itt van a kocsim. Bella a kocsiban vár. - erre értelmetlen fejet vágtam. Most akkor ő az ikertesóm, vagy apa barátnője, vagy ki?
- Tudod kicsim, a testvéred. - mondta anya.
- Igen persze. - legalább most már tudom a nevét. Az az igazság hogy belül reszkettem, mert még nem láttam a tesóm és féltem, hogy mit fog szólni hozzám. Anya kinyitotta az ajtót mire én egy ugyanolyan kinézetű lányt pillantottam meg, mint én. Tudtam hogy ikrek vagyunk de hogy egypetéjűek, azt nem. Na meg akkoris furcsa, hogy az ember 18 év után szembekerül a „másik felével”.
- Szia, Alice. - köszönt Bella.
- Szia, Bella. Szólíts csak Ali-nek.
- Rendben. - eközben anya is beült és köszönt Bellának. Egész út alatt csendben voltunk. Elég hamar apáék házához értünk.
- Wow! –csak ennyit bírtam mondani. Óriási volt a ház.
- És még nem láttad az udvart. - mondta Bella. Mihelyst bementünk megszólalt a telefonom Edward volt az. Furcsa, hogy máris felhívott. Gyorsan arrább csoszogtam, nehogy meghallják kivel beszélek. Nem nagyon szeretem, ha valaki telefonálás közben mellettem van.
- Szia. Edward vagyok.
- Szia, Edward. Hogy vagy?
- Jól. De azért hívtalak, hogy lenne-e kedved találkozni velem? - Te jó ég! - mondtam magamban.
- Persze.
- Akkor megmondod a címed? Mert akkor holnap elmehetnénk sétálni.
- Oké. - megmondtam a címünket és elköszöntünk egymástól. Nem lehet igaz, hogy beleestem egy teljesen idegen fiúba.
- Ki volt az kicsim? - kérdezte anya. Nem mondhatom meg neki, hogy Edward volt az, hisz nem is ismeri őt. Amúgy sem volt ott, amikor Edwardnak megadtam a telefonszámom.
- Á, csak Sisi volt, hogy megérkeztünk-e.
- Rendben.
- Jah és apa melyik lesz az én szobám? – Hát, kicsit hozzá kell még ehhez szoknom, hogy egy jóformán idegent hívok apának.
- Megmutatom én. - lelkesedett Bella. - Az emeleten, az enyém mellet van. - miközben ezt mondta, elindultunk felfelé a lépcsőn.
- Kivel beszéltél? Mert láttam rajtad, hogy nem azzal a Sisivel vagy kivel. Persze csak akkor mondd el, hogyha el akarod mondani.
- Tudod a reptéren nekem jött két srác és az egyiket úgy hívják, hogy Edward. Vele beszéltem. - meséltem miközben megálltunk.
- Ez lesz a te szobád. - szólalt meg Bella. Amikor kinyitotta a szoba ajtaját szinte lefagytam.
- Ó, bocsi a poszterekért. – mondta, de én még mindig lefagyva álltam. – Héj, hahó! Föld hívja Ali-t4
- Ez a két srác jött nekem! Csak ők napszemcsiben voltak! – mutattam a poszterekre.
4.rész
Még mindig lefagyva álltam az ajtóban mondjuk Bella se volt sokkal jobban. a csendet Bella orditozása zavarta meg.
-Most te csak viccelsz ugye?
-Nem dehogy….. hidd el én örülnék a legjobban ha most ez csak vicc lenne.
-Áááááááááá te jó ég te találkoztál velük. És akkor te az előbb Edward Grimes-sel beszéltél.-mondta lelkesedve újdonsült testvérem.
-Igen…..de ha megkérhetlek ne síkitozz oké?
-Persz persze. De miközben pakolsz ugye elmeséled hogy miről beszéltél vele??
-Igen el de akkor ne síkitozz többet.
-Okéé. De mond már!!-könyörgött
-Hát de csak akkor ha utána elmesélsz róluk mindent amit tudsz!- nagyon kíváncsi voltam hogy milyen sztárba estem bele pedig ez nem vall rám az meg végképp hogy egy sztárba vagyok szerelmes.
-Rendben de kezd te!-lelkesedd be Bella
-Hát arról beszéltem Edwarddal…hogy….holnap nem e lenne kedvem talizni vele….-mondtam. Belle 5 perc késéssel megszólalt.
-Hogy mi. Neked találkád lesz az egyik Jedi-vel?
-Igen. De most te jössz.
-O..oké rendben.-mondta még mindig lefagyva kicsit- Nah hát akkor kezdjük az elején.
-Rendben.-válaszoltam.És elmesélt mindent róluk azt hogy az ikertestvérét John-nak hívják és van még egy bátyjuk akit Kevinnek…….meg azt hogy az X-factorban tüntek fel………. És sorolhatnám még. A nap többi részét videónézéssel töltöttük és na ná hogy Jedwardos volt az összes. Én is kezdtem megkedvelni őket. Utána még mi is leálltunk videót készíteni.Tudni kell rólam hogy imádok a kamáraba hülyülni. Utána az eddigi életünkre terelődött a szó.
-És sportolsz valamit?-Kérdeztem Bellát.
-Hát…igen.-tartott egy kis szünetet és fojtatta- floorballoztam és most pedig ,táncolok. Asszem enyi
-Na ne floorballoztál??!! Énis floorboloztam vagyis még mindig…… am én csak régebben táncoltam.
Ahha…-és még sok mindenről csevegtünk. Kiderült hogy nem csak belsőleg hanem külsőleg is hasonlítunk aminek nagyon örültem….. aztán az estét egy filmmel zártuk.
-Szerintem mostmár menjünk aludni…-Mondtam bellának hisz korán keltem és már hajnali fél kettőt ütött az óra.
-Rendben.
-De várj valamit még mindig nem tudok melykünk az idősebb?
-Hát elvileg én.-válaszolt Bella.
-Oké köszi. Akkor holnap találkozunk.-mondtam nevetve
-Igen még szép.-válaszolt Bella itt már ő is nevetve -furi lenne hogy egy házban lakunk és nem találkoznánk.
-Igen egy kicsit. Nah akkor jóéjt.
-Neked is hugi.-Mondta Bella. Nem sokkal Bela távozása után (hiszen az én szobámban voltunk) már nagyban aludtam. Reggel viszont Bella síkitozására ébradtem olyan mint egy ébresztő. Ránéztem az órára és már 12 volt. Gyorsan felöltöztem és renbeszedtem magam és már futottam is megnézni Bella mért síkitozik.
5. rész
5. rész
Lerohantam, hogy megnézzem mi a baja Bellának. A küszöbhöz érve megtorpantam, ugyanis megláttam a konyhában Eric Saade-t, amint Bella kezét fogta a kezében. Amikor beléptem a konyhába mind ketten felém fordultak.
- Oh, Bella nem tudtam hogy belőled kettő van! – nézett furcsán mind kettőnkre Eric.
- Mert nincs is. Ugyanis engem Alice-nek hívnak. - válaszoltam flegmán. - És ti mit csináltok??
- Hát megégettem az ujjam és….
- Oh, szia Eric… Bella mi van a kezeddel?? - jött be apa is a konyhába.
- Semmi, csak megégettem picit… De már jól vagyok.
- Akkor rendben. Eric mehetünk??
- Igen, persze..- oh el is felejtettem apa menedzser.. és hát amint látjátok most Erickel dolgozik.
- Ezt most miért kellett?? - fakadt ki Bella amikor már elmentek apáék.
- Bocs, csak nem nagyon bírom a gyereket.
- De..de ezalatt mit értesz?? –nézett hülye fejjel Bella.
- Azt h nem szimpi…
- De nekem ő a barátom…
- Ho….hogy mii??? Ezt most komolyan mondod?? É…és apa tudja??
- Jól hallottad és igen apa is tudja. De tényleg, akkor most Edwarddal mikor találkozol??
- Hát nem tudom….azt nem mondta csak azt hogy majd értem jön…és ne, ismétlem Ne értsd félre!! –mondtam nevetve.
- Jó nyugii..- ekkor megszólalt a telefonom.. egy sms, méghozzá Edwardtól.
- Ó-ó mit írt?- ugrott oda hozzám Bella..
- Lényegében azt hogy háromkor jön azaz két óra múlva..
- Akkor mit állsz még itt?? Menj készülődni!!
- Bella nyugi! Ez csak egy séta, semmi több! Még csak nem is ismerem annyira… - próbáltam játszani a nyugodtat és a lazát, kisebb nagyobb sikerrel. Belül szó szerint remegtem..
- Jó-jó tudom, de menj már!! Kivasalhatom a hajad?? - nézett kölyök kutya szemekkel Bell.
- Ahj, jó nem bánom..
- Köszi ,köszi, köszi! - 14:56-kor kész lettem. A szívem a torkomban dobogott egy sima laza pólót vettem fel egy fekete farmerrel. Nagyon jól nézett ki, ez az én stílusom. Csengettek.
- Szia! - mondtam miközben ajtót nyitottam.
- Szia! Jól nézel ki.
- Köszi. - pirultam. Már nem voltam olyan feszült és ideges mint 5 perce.
- Akkor mehetünk??
- Persze. - bezártam az ajtót és elindultunk a szép napsütésbe.
- Oh, Bella nem tudtam hogy belőled kettő van! – nézett furcsán mind kettőnkre Eric.
- Mert nincs is. Ugyanis engem Alice-nek hívnak. - válaszoltam flegmán. - És ti mit csináltok??
- Hát megégettem az ujjam és….
- Oh, szia Eric… Bella mi van a kezeddel?? - jött be apa is a konyhába.
- Semmi, csak megégettem picit… De már jól vagyok.
- Akkor rendben. Eric mehetünk??
- Igen, persze..- oh el is felejtettem apa menedzser.. és hát amint látjátok most Erickel dolgozik.
- Ezt most miért kellett?? - fakadt ki Bella amikor már elmentek apáék.
- Bocs, csak nem nagyon bírom a gyereket.
- De..de ezalatt mit értesz?? –nézett hülye fejjel Bella.
- Azt h nem szimpi…
- De nekem ő a barátom…
- Ho….hogy mii??? Ezt most komolyan mondod?? É…és apa tudja??
- Jól hallottad és igen apa is tudja. De tényleg, akkor most Edwarddal mikor találkozol??
- Hát nem tudom….azt nem mondta csak azt hogy majd értem jön…és ne, ismétlem Ne értsd félre!! –mondtam nevetve.
- Jó nyugii..- ekkor megszólalt a telefonom.. egy sms, méghozzá Edwardtól.
- Ó-ó mit írt?- ugrott oda hozzám Bella..
- Lényegében azt hogy háromkor jön azaz két óra múlva..
- Akkor mit állsz még itt?? Menj készülődni!!
- Bella nyugi! Ez csak egy séta, semmi több! Még csak nem is ismerem annyira… - próbáltam játszani a nyugodtat és a lazát, kisebb nagyobb sikerrel. Belül szó szerint remegtem..
- Jó-jó tudom, de menj már!! Kivasalhatom a hajad?? - nézett kölyök kutya szemekkel Bell.
- Ahj, jó nem bánom..
- Köszi ,köszi, köszi! - 14:56-kor kész lettem. A szívem a torkomban dobogott egy sima laza pólót vettem fel egy fekete farmerrel. Nagyon jól nézett ki, ez az én stílusom. Csengettek.
- Szia! - mondtam miközben ajtót nyitottam.
- Szia! Jól nézel ki.
- Köszi. - pirultam. Már nem voltam olyan feszült és ideges mint 5 perce.
- Akkor mehetünk??
- Persze. - bezártam az ajtót és elindultunk a szép napsütésbe.
